Nem spanyolviasz

Nemrégiben írtunk arról, hogy az emberiség a történelme során szinte végig hulladékmentesen élt – alapértelmezetten. Az egész hajcihő a szemét körül az iparosodással, a műnyag-fém-papír csomagolás elterjedésével kezdődött. A felismerés, hogy ez így nem jó már réges rég megszületett. Hadd mutassak be erre két szép példát.

Talán mindenki ismeri a Tinnye melletti Garancsi-tavat, főleg a partján álló ikonikus Üvegtigris büfé miatt. A tavat körülölelő sétányon találtuk az alábbi táblát, amely tippünk szerint olyan 20 éves lehet, de a szövegét mintha csak most fogalmazták volna.

Egyszerre jó érzés látni, hogy az embereket minden korban foglalkoztatja a környezetvédelem, másrészt ijesztő felfogni, hogy ugyanarról beszélünk közel egy fél évszázada, a helyzet pedig egyre csak romlik.

A másik “az érme két oldala” példát a hartai Duna-parton láttuk, bár ezzel a szöveggel számos helyen találkozhatunk országszerte. Érdemes újra elolvasni az Erdő fohásza c. verset, de nem itt, ugyanis ezt a nagyon fontos táblát, amely megszemélyesíti az erdőt, így átélhetővé teszi annak pusztítását, leragasztották egy városi búcsú jellegű rendezvény hirdetésével. Abba meg belegondolni is rossz, hogy a Duna-parton rendezett “értelmes-értelmetlen program” során keletkezett hulladékkal mi lett végül…

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google photo

You are commenting using your Google account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s