Egy fesztivál ökolábnyoma

Míg egy fesztivál kapcsán ha környezeti hatásokról beszélünk, akkor mindenki a műanyagszeméttel kezdi. Ez egy fontos és jól megfogható része a hulladéktermelésnek, a kommunikációban és tudatformálásban is kiemelkedő szerepet játszik, de azért nem árt tudni, hogy a teljes környezeti hatásért csupán 15-25%-ban felel a a háztartási hulladék. A legnagyobb részt, akár 80%-ot is az utazás és a teherforgalom tesz ki. A résztvevők autózása, az élelmiszer és italok szállítása, a fellépők repülése (az egyik legjelentősebb emisszió) mind nagyobb kárt okoz, mint az összes szeméttermelés együttesen.

A kérdés ugyanaz, mi mit tehetünk a saját magunk által okozott kibocsátás csökkentéséért? Például tömegközlekedéssel, kerékpárral vagy gyalog megyünk fesztiválozni.

Ahogy tették ezt sokan az Egy nap! nevű rendezvényen, a bejáratnál nem lehetett elférni a kerékpároktól, ez üdítő látvány volt. Elég volt hozzá egy felhívás a Gyüttment honlapján, hogy aki teheti, érkezzen zöld módon.

Egy Nap – városi ökobandázás a Dürer Kertben

A Megyesület szervezésében minden évben megrendezzük a Gyüttment Fesztivál tavaszi kistestvérét, az Egy Nap-ot. Idén ott volt a Rendezöldj! is, zéró hulladék workshopokkal. A klasszikus “eldobált vodkásüvegből fesztiválkulacs” program mellett lehetett újrahasznált kávékapszulákból ékszereket is készíteni. Társprojektünk, a KomposzTOI felelősével, Tőgyi Balival tartottunk közös előadást a hulladékmentes megoldásokról a különböző fesztiválokon.

• 

• 

• 

• 

• 

• 

• 

Borosüvegből fesztiválkulacs

Sokat gondolkodtunk azon, mi lenne az abszolút minimalista, újrahasznált, de egyben praktikus tárgy, amit fesztiválszemétből készítünk. A boros, pálinkás és egyéb üvegpalackokra esett a választásunk. Ezekből termel minden fesztivál bőven, ivókulacsra pedig mindenképpen szükség van, ha már túlléptünk a zsugorfóliás PET-palackon.

Nem spanyolviasz

Nemrégiben írtunk arról, hogy az emberiség a történelme során szinte végig hulladékmentesen élt – alapértelmezetten. Az egész hajcihő a szemét körül az iparosodással, a műnyag-fém-papír csomagolás elterjedésével kezdődött. A felismerés, hogy ez így nem jó már réges rég megszületett. Hadd mutassak be erre két szép példát.

A Zero Waste nem mai találmány

A mostani, mondjuk úgy, hogy hulladékválságnak a legnagyobb félreértése, hogy a hulladékmentesség valami új, modern és profi találmány, amire eddig senki nem gondolt.

Tévedés.

A legnagyobb zéróvésztes arc az ősember volt, aki még a lepattant kőszilánkot sem dobta el, hanem újrahasználta. Nehéz elképzelni, milyen lehetett, de nem is kell a fantázia, hiszen a mai napig élnek népcsoportok, elszigetelt törzsek szerte a világban, ahol az újrahasználat nem csupán divatos szokás, hanem a túlélés alapja.

Személyes zöldítés

Állok egy X fesztivál Y standjánál, és figyelem a forgalmat. Az árus bambusz fogkefék, dizájner vászontáskák, kenderrost seprűk meg lebomló mosogatószivacsok társaságában mosolyog. Nemsokára egy vevő felmutat egy komposztálható körömkefét.

Nem látom, hol van ráírva, hogy ez most zéró vészt! – hangzik a kérdés, az árus szempillája se rebben, egyből sorolja a webshop címét, ahol le van írva, hogy mi miből készült és miért környezetbarát. De jó, hogy már ilyet is lehet kapni, fut át az agyamon, majd egyből utána jön a felismerés, hogy ez most nem arról szól, hogyan csökkentsük az ökológiai lábnyomunkat, hanem arról, mennyire divatosak manapság a zero waste termékek, amelyeknél az elsődleges szempont, hogy látszódjon, ez most menő. Ha megnézi a vendég, a szomszéd, az útitárs, akkor egyből lássák, milyen trendi vagyok, ezért fontos, hogy rá legyen írva: Zero Waste.

Zéró Hulladék háztartás #1

A zéró hulladék alapelve, hogy hiába hisszük azt, hogy a megoldásunk abszolút környezetbarát – mindig van egy zöldebb út. Vegyük példának az egyszerű alma evést. Hiába veszünk a boltban direkt csomagolásmentes almát, a pénztárhoz általában egyszer használatos műanyag zacskóban visszük. Tudtad, hogy ez nem kötelező? Mi simán kipakolunk 5-6 almát a szalagra, zacskó nélkül, és udvariasan elnézést kérünk a pénztárostól, hogy megnehezítettük a dolgát.

Ennél is jobb, ha csak magyar almát veszünk (nincsen vele járó szállítási környezetterhelés), ill. akkor vesszük, amikor érik (a hűtőkamrák jelentős energiafelhasználással működnek).

De van tovább!

Mi egy olyan kísérletbe fogtunk bele, ahol a keletkező hulladékot igyekszünk minimalizálni, azaz újrahasználni. Az almacsutkát nem dobjuk ki egyből a komposztba, hanem óvatosan felvágjuk, a magokat kivesszük és elültetjük, majd a maradékot megszárítjuk, és gyümölcstea alapanyagnak használjuk fel. A kikelő palántákat egy ideig neveljük a szélvédő alatt, majd alkalmas helyen elültetjük. Ki tudja, hátha ezzel az almafogyasztásunk környezeti hatása pozitívba fordul….